Egy orosz fórumon rátaláltam erre a képre: 

A képen egy automata váltós Verhovina 3 látható. Nyilván prototípus volt, legfeljebb néhány darabot gyárthattak belőle, mert még a híre sem maradt fenn. A rajzokon látni, hogy nem egy Babetta-féle egysebességes röpsúlyos szerkezet volt, hanem variátoros. A Verhovina hármast a hetvenes évek első felében gyártották, tehát ez a kísérleti konstrukció is ekkoriban készült.  

Hogy érzékeltetni tudjam a különbséget: a Rigákban és a Verhovinákban a nyolcvanas évek közepéig egy olyan blokkot szereltek, ami a korai ötvenes évekbeli technikai színvonalat képviselte (talán abból sem a legjobbat). Míg a képen lévő megoldás a nyolcvanas évektől kezdett elterjedni s a mai, 21. századi robogók jellegzetes és kizárólagos technikai megoldása - sőt a divatba jövő mopedtuningok is ezt veszik alapul. Lásd pl.:

Ha tehát a Verhovinagyárban hozzákezdtek volna az automataváltós Verhovina 3 szériagyártásához, jó eséllyel elnyerhette volna a Verhovina márka a "kelet Vespája" címet (vagy a Vespa lehetett volna "a nyugat Verhója"). De ez a fejlesztés elmaradt, maradtak a jól bevált (??) receptnél. A Riga Motoros Klub oldalán olvastam, hogy nem ez volt a Riga/Verhovina márka egyetlen olyan fejlesztése, ami lényegi minőségi javulást hozott volna - kifejlesztettek egy normálisan működő kuplungot, egy több (három vagy négy) fokozatú váltót, de ezeket sem vezették be.