Manapság ha az ember motort akar venni, akkor elmegy az üzletbe, választ, üzembe helyezik neki a gépet és hazamegy vele. De nem mindig volt ez így. A hetvenes és nyolcvanas években a Rigák és Verhovinák esetében nem így működött a dolog.
Ezeknél a motoroknál nem volt megszokott a vásárláskori üzembe helyezés. Ha volt is erre vonatkozó szabály, rendszerint nem tartották be - az újdonsült motortulajdonos hazatolta a motorját és addig szerelte amíg be nem indult. Ez néha elég sokáig is eltarthatott: Magyarországra viszonylag sok "értékcsökkent" Verhovina került, amit akár selejtesnek is lehetett volna nevezni. Arra is volt példa, hogy az ilyen motorok még az előtt az ominózus tyúkólban kötöttek ki, mielőtt sikerült volna beindítani őket. Riga Delta és Kárpáti motoroknál pedig szinte törvényszerűen szétment a kuplung az első ötven-hatvan kilométer után.
A manapság újra üzembe kerülő motorok esetén tehát nagyon különböző lehet a megtett kilométerek száma - sőt általában a két véglettel találkozhatunk: vagy nagyon keveset futott a motor, vagy nagyon sokat. A középső sávba eső motorok relatív alacsony számát az indokolja, hogy a Verhovina motorok jelentős része elég silány minőségűre sikeredett, s egy idő után végleg tönkrementek, vagy a folytonos karbantartást és szerelgetést nem élték túl. A megfelelő minőséggel készült motorok (hosszabb-rövidebb szünetekkel) máig is használatban vannak - az elmúlt húsz-harminc év alatt rengeteg kilométert megtehettek. Minőségükre és megbízhatóságukra ugyan garanciát jelenthetnek a megtett kilométerek, de ez az elhasználódottságot is jelentheti. A kevés futott kilométerrel rendelkező, félretett és megőrzött motorok esetén nem beszélhetünk elhasználódottságról, de esélye lehet annak, hogy a silány minőség okozta hibák még ez után fognak jelentkezni.
Összességében tehát nem lehet eldönteni, hogy a kevés vagy a nagyon sok kilométert futott motorral járunk jobban. A pl. kuplunghiba miatt húsz éve félretett és sátorponyvával letakart motorok nagyon szép esztétikai állapotban lehetnek, ezért általában az áruk is magasabb. Szépek, de nem biztos, hogy megbízhatóak. Míg egy gondosabb, hozzáértő motortulajdonos folyamatosan karbantarthatta és javítgathatta a használatban lévő motorját, ami így nagyon jó műszaki állapotban lehet - ha itt-ott le is pattogzott róla a festék, vagy megkarcolódott a krómozás.
Az én motorom sok kilométert futott. Első ránézésre ugyan elég szép állapotban van, de ha tüzetesebben megnézzük, láthatjuk, hogy bőven van rajta kifogásolnivaló. Néhány alkatrésze újra van festve, az eredeti színben. Az előző tulajdonosról vagy tulajdonosokról semmit nem sikerült kiderítenem. Valószínűleg több korábbi tulajdonos volt, s különböző mértékben, de ügyeskedő, barkácsoló emberek. A benzincsap például házilag volt megtuningolva, nagyon ügyes megoldással és igényes kivitelben. A légszűrő/gyújtótrafó eltörött dobozát is próbálta valaki megjavítani, de ez a munka nem tanúskodik túl nagy szakértelemről.
Azt gondoltam tehát, hogy egy régi (1978-as), sok kilométert futott, megbízható motort vettem, ami egy egyszerűbb átnézés után tökéletesen használható motor lesz. Első átnézéskor úgy tűnt, a fékeket kell megtisztítani, mert nem álltak a helyzet magaslatán (főleg a hátsó), és az első villa/kerék kotyogását kell orvosolni, és kész is; ez után már csak esztétikai javításokra lesz szükség (törött légszűrődoboz cseréje, stb.). Azóta amihez csak hozzányúltam, mindenről kiderült, hogy javításra szorul.
Lényegében ez tehát egy agyonhasznált motor, aminek a motorja ugyan jó állapotban van (nem csörög, nem zörög, a kompresszió is jó benne - valószínűleg nemrég lett felújítva), de minden más részére ráfér az alapos átvizsgálás. Hogy mennyire van elhasználódva a motor, arról ennél a motornál talán leginkább a kis lánckerék tanúskodik. A képen a régi, kopott és egy új lánckerék látható, amire kicseréltem.
