A motoros hirdetéseket böngészve megfigyeltem néhány nyelvhasználati jellegzetességet. Ezek tulajdonképpen nem meglepő dolgok, de mégis rácsodálkozik az ember, amikor megtapasztalja őket.
Két dolog figyelhető meg. Az első, hogy motormárkánként változik a motortulajdonosok nyelvhasználati módja/szintje. Ez persze csak általánosságban mondható el, s lényegében nem annyira a motorok márkájával, hanem a motorok (ezzel szorosan összefüggő) kereskedelmi értékével van összefüggésben a nyelvhasználat. A második, hogy (egyébként egyáltalán nem meglepő módon) a motortulajdonosok a szóbeli kommunikációt preferálják az írásbeliség rovására - s ez utóbbit igen hanyagul művelik.
Pontos statisztikákat persze nem készítettem (készítsen az a nyelvésztanonc, aki erről akarja netán írni a szakdolgozatát), de az írásbeli kommunikációt a legelemibb szinten a Simson-tulajdonosok űzik. S minél olcsóbb az a Simson, annál nehezebb feladat kihüvelyezni a hirdetések szövegeit. Néhány egész hátborzongató avagy kacagtató apróhirdetést is találhat az ember: kisbetűvel írt szavak egymás után, mondattá nem lehet összeállítani őket és semmiféle értelmes információt nem képesek közölni. És vannak grammatikailag többé-kevésbé helyes, de stilisztikai szempontból igencsak érdekes megoldásokat tartalmazó hirdetések. A műszaki jellegű tényközlés után olvashatunk pl. néhány praktikus jótanácsot: "Aki alkudni akar, menjen a piacra, arra ráteszem a telefont, hülyéknek nem adom el".
Persze nem a Simsonosokat akarom bántani, csak arra mutatok rá, hogy az olcsóbb Simsonokat jellemzően az a társadalmi réteg használja, akinek az apróhirdetésekben megfigyelhető írásbeli kommunikációja nem a legigényesebb. Hogy kik ők, arról megint nincsenek statisztikák, de jellemzően nem a nagyvárosokban laknak, többnyire fiatalok (sokak számára első motor a Simson), többnyire nem túl gazdagok (akkor nem Simsont használnának), és ezekkel összefüggően: többnyire nem magasan iskolázottak.
Nem a Simson a legolcsóbb motor, tehát van némi eltérés a nyelvhasználati szint és a birtokolt motor értéke között. A legolcsóbbak a Babetták, utánuk jön a Romet, Komár, és kicsivel ez után a Riga, Verhovina (persze kiugró eltérések vannak olykor egy-egy gyári állapotú, restaurált motor esetén, de összességében így követik egymást a motortípusok árai). De az is jellemző, hogy ezeket a Simsonnál is olcsóbb motorokat jellemzően nem ugyanarra használják, mint a Simsonokat. A Rigáknak külön kultuszuk van Magyarországon a Riga klubnak köszönhetően (lásd Riga.hu); a legtöbb meghirdetett Riga szép állapotú - vagy alkatrésznek árulják, hogy szép állapotú motorokat építhessenek belőle. Ugyanez a Rometokra és Komárokra is igaz, talán csak a Babettákra nem jellemző igazán. A Jawa Mustangok átmenetet képeznek - ritka a szépen felújított példány, és jelentős részüket egyszerű közlekedési eszközként árulják. És ez a jellemző a Simsonokra: közlekedési eszközök, melyek kiváló alanyaik a hozzáértő avagy kevésbé hozzáértő tulajdonosok átépítéseinek. Tehát míg a Rigákat többnyire igényes, műszaki beállítottságú emberek birtokolják és gyakran nem is nagyon használják, vagy ha igen, csak nagyon ritkán napi szinten - addig a Simsonokat elsősorban használják, gyakran átépítik, s ezen átépítések és tuningolások igen gyakran a hozzá-nem-értésről tanúskodnak.
Azt persze nem lehet állítani, hogy aki a motorjára igényes, az a nyelvhasználatában is az, de azt meg merem kockáztatni, hogy az igénytelen motorok tulajdonosaira aligha jellemző az igényes nyelvhasználat. És természetesen itt is biztosan vannak kivételek, mint ahogy az árérték arány esetében is: láttam én már milliós értékű motortulajdonost, akinek igényes és értelmes mondat sohasem hagyta el a száját.
Az említett másik megfigyelés talán csak számomra meglepő: az írásbeliség hanyagolása az élőszóval szemben. Nagyon gyakori a hirdetésekben, hogy "csak telefonon vagyok elérhető". Több hirdetőtől is ímélben kértem további információkat a motorjukról, és talán egyetlen esetben sem kaptam teljes és kimerítő választ. Az ímélekre általában jellemző sajátosságok figyelhetők meg: jellemző a félreolvasás-félreértelmezés, a feltett kérdések egy részének figyelmen kívül hagyása (a levél elején feltett kérdésekre már nem emlékszik a válaszoló, azokat kihagyja, mert nem olvassa újra az üzenetet), s előfordulnak értelmezhetetlen szövegrészek - gyakran a központozás (pontok, vesszők) hiánya miatt. Feltűnően gyakori, hogy a szöveges válasz szintén azzal zárul (sőt olykor csak azt tartalmazza), hogy a további részleteket telefonon kérdezzem meg. De, mint mondtam, ez csak számomra meglepő, hiszen az emberek általában is inkább beszélnek mintsem írnak - elég ritka a magamhoz hasonló, írásban kommunikáló ember. Motortulajdonosok között meg talán még ritkább.
