Tizenéves koromban tehát volt motorom, de nem sokat motoroztam. Részben azért, mert rengeteget kellett a motorokat szerelni - többnyire siralmas állapotban vagy alkatrészként kerültek hozzám - részben pedig azért, mert nem volt jogosítványom. Akkoriban valahogy más volt a világ; manapság virtus megszegni a törvényt, de akkoriban, legalábbis az én környezetemben nem volt az.

Most, harmincnégy évesen egyszercsak rájöttem, hogy B kategóriás jogosítványommal legálisan vezethetek kismotort. Felbuzgott bennem az ifjonti indulat, de egy ideig nem foglalkoztam vele. Mert most ugyan van jogosítványom, de ezen kívül minden más hiányzik: nincs motorom, panelban lakom és nem is tudnám hová tenni a motort, a munkahelyemre két perc alatt sétálva odaérek, tehát nem is tudnám mire használni a motort, legfeljebb hobbiként szabadidőmben motorozhatnék - de szabadidővel meg egyáltalán nem rendelkezek: rengeteget dolgozom és a lányaimra is alig tudok időt szakítani.

Úgyhogy egy ideig csak játszottam a gondolattal: ha a józan észnek ellentmondva vennék egy motort... Sorra vettem a lehetőségeket. Minél olcsóbb megoldást kellene választani, mert egy ilyen totál fölösleges dologra nem kellene sokat költeni. Új motor tehát kizárva. Mindenképpen váltós motor kellene, mert az automata váltós robogók alkalmatlanok arra, hogy motorozzon velük az ember. Azok közlekedési eszközök, semmivel sem többek annál. Nézegetni kezdtem a neten, hogy milyen motorokat lehet venni. Az eladó gépek nyolcvan százaléka Simson. Ezzel nem is volna baj, de elképesztően drágák. Az olcsóbb(nak mondható) Simsonokat őrültség megvenni - széthajtott, agyonbuherált gépek, amikből nem lehet kihozni már semmit. A már használható kategória ötvenezernél kezdődik, de még ezekre is költeni kell, s ha igényesebb motort akarok csinálni belőlük, még tíz-húszezret kell rájuk költeni. Egy húsz-harminc éves motorra! Az alkatrészellátás ugyan nagyon jó hozzá, de a megfizethető árú alkarészek utángyártottak, vagyis nem éppen a legjobb minőségűek. Ráadásul a Simson nekem sohasem tetszett.

Simsonokon kívül Babettákat árulnak még nagyobb számban, de ezeknél komolyabb motorra vágytam. Váltósra, mint mondtam már. A Komárral, Romettel ugyanez a helyzet - ezek ugyan váltósak, de komolytalanok. Gyengék, lassúk.

Valamilyen fekvő tankos motort szerettem volna, ami már motornak néz ki. Három ilyen motor létezik: a Simson, a Jawa Mustang és a Verhovina. Kezdetben azt gondoltam, Verhovinát soha többé nem veszek - nem a leg megbízhatóbb, a kétsebességes kormányváltóját kínszenvedés kezelni... A Simsont is kihúztam a listáról, s így elvileg csak a Jawa Mustang maradt. Volt nekem régen egy hibrid motorom, legnagyobb részében Jawa Ideal volt, ami a Mustang burkolt változata (mint a Simsonnak a Schwalbe), de a motorja ugyanaz a kettőnek. Ezt az öszvér motort annak idején nagyon "gyilkoltam"; három sebességes lábváltója volt, s amikor versenyeztünk (de néha máskor is), kuplung és gázelvétel nélkül váltottam - egyszerűen áttapostam egyik fokozatból a másikba - és meg sem kottyant neki! A szétgyilkolhatatlan és három sebességes blokk tehát mindenképpen mellette szólt - de a Mustangnál pocsékabb küllemű motort én még nem láttam. A lapos, fekvőhengeres blokk nem tölti ki a motor testét, és hogy ne legyen akkora lyuk a motor közepén, nagy, lenyúló tankot tettek rá, ami, hogy ne legyen aránytalanul hatalmas, lapos "aktatáska" alakú lett. Ha ráül az ember, úgy érzi, egy girhes gebén lovagol. És a részletek sincsenek kidolgozva ezen a motoron. Mert igaz, hogy a Verhovina közepén is tátong egy lyuk a tank alatt, de mégis megvan a motor íve, és a sok krómozott alkatrész is széppé teszi a gépet.

Végül tehát úgy döntöttem, mégis Verhovinám lesz. Pontosabban először még a Riga Delta és a Kárpáti hívta fel magára a figyelmem. Ez a két motor a Riga- és a Verhovina-gyár utolsó két nagy dobása volt a nyolcvanas évek közepén. Mai szemmel nézve is egész szép motorok. Kerestem is eladó darabokat a neten, de nem találtam. A Kárpáti (ez a Verhovina utóda) elég ritka motor, két-három eladó darab van az országban, furcsa módon mind dél-dunántúlon, vagyis az ország másik végében. Illetve van egy Pest mellet, de az gyári állapotú, kiállítási darab - és az ára is olyan. Riga Deltával sem szerencsésebb a helyzet, mivel ezek is csak a Dunántúlon, jellemzően a Kisalföld környékén voltak meghirdetve. Később kiderült (azt hiszem), hogy jobban is jártam, hogy nem sikerült ilyen motorokat venni. Egészen egyszerűen azért, mert ezek elég kicsi motorok, én meg 190 centi magas vagyok.

Egy ideig tehát csak nézegettem olykor-olykor a hirdetéseket, hogy árulnak-e a közelben Verhovinát. Hát, árultak. Drágábban, mint amit én elfogadható árnak gondoltam. Írtam az eladónak, hogy nagyon szép, gyárihoz közeli állapotú a motorja, és ha mindaz igaz, amit ír róla (tökéletesen működő, első rúgásra induló motor), akkor szerencsés lesz, aki megveszi - de ha esetleg nem venné meg senki annyiért, amennyiért hirdeti, és meg akar tőle szabadulni, akkor tudok adni érte egy kb. 30%-al alacsonyabb összeget.

Hát, így történt. Megvettem, haza hoztam - jobb helyet hirtelen nem találván neki, kitettem a 11. emeleti lakásunk erkélyére.