A Verhovinákat a legenda szerint afrikai exportra szánták. Aligha van ennek bármi valós alapja, már csak azért sem, mert az egyik típushibája a gépnek éppen a túlmelegedésre való hajlam. A Rigáknál és Verhovináknál a karburátor egész közel van a hengerhez, nincsen olyan szívócsonk, ami a legtöbb motorra jellemző - így a fizikai közelség miatt a karburátor hamar átveszi a henger hőjét. Ha a karburátor túlmelegszik, felforr benne a benzin; kipárolog az úszóházból. Ez főleg olyankor okoz gondot, amikor a túlmelegedett motorral megállunk pár percre, vagy hosszabb ideig pl. piros lámpánál várakozunk és alapjáraton jár a motor - amíg le nem áll, benzinhiány miatt. A túlmelegedett motort aztán szinte lehetetlen újra beindítani mindaddig, míg le nem hűl.
Erre a problémára nyújt ha nem is tökéletes, de elég jó megoldást az, ha a karburátor és a henger közé hőszigetelő anyagból valamilyen közbetétet teszünk. Én bakelitből reszeltem ide egy ilyet, íme:
Eredetileg fele ilyen vastagot akartam, de csak ilyen, kb. egy centi vastag bakelit anyagom volt itthon. A hengerhez és a karburátorhoz érintkező felületet próbáltam minél kisebbre hagyni, de azért úgy, hogy még megfelelő tömítettséget tudjon tartani. A karburátor két felfogatócsavarja persze továbbra is átvezeti a hőt, úgyhogy majd az anyák alá is kell tenni valamilyen szigetelő alátétet.
Aztán majd a gyakorlatban kiderül, hogy mennyit ér ez a szigetelés.