Verhovina vásárlásakor néhány dologra különösen ügyelni kell. A két legfontosabb dolog (talán) a krómozott és a műanyag (gumi) alkatrészek minősége. Sőt egyáltalán: megléte.

A krómozott alkatrészek okoznak kevesebb gondot, mert egyrészt a szovjet krómozás legendásan nagyon jó minőségű; átlagos igénybevétel mellett pár évtized meg sem kottyan neki. Másrészt, ha mégis berozsdásodtak volna a krómozott alkatrészek - márpedig van belőlük bőven a Verhovinákon - akkor orvosolható a baj, igaz, meglehetősen drágán: keresni kell egy helyet ahol újrakrómozzák.

A műanyag alkatrészek már nagyobb problémát tudnak jelenteni. Nem szerencsés olyan motort venni, amiről hiányzik a légszűrő/gyújtótrafó-doboz és a tank oldaláról a térdvédő gumi. Ezeket utólag szinte lehetetlen beszerezni; a Vaterán és motoros adok-veszek fórumokon csak elvétve árulnak ilyeneket, többnyire nagyon drágán és szinte azonnal el is kelnek. Megoldás lehet, hogy olcsóbb donor-motort vesz az ember, amin esetleg megvannak ezek az alkatrészek, de egyrészt az ilyen motorok elég ritkák, másrészt ez nem valami olcsó megoldás.

Sajnos manapság már alig-alig van olyan Verhovina, amelyiken a tankvédő gumik nincsenek szétrepedve és az oldaldobozok nincsenek széttörve. A gumi természetes módon elérik néhány évtized alatt, a leggondosabb ápolás ellenére is. Ráadásul a Verhovina tank úgy van kialakítva, hogy a tankoláskor véletlenül kicsurgó benzint a tank pereme éppen a gumikhoz vezeti, s ha ez a gumi anyagában benzinálló is, de biztosan nem tesz jót neki az oda csorgó benzin.

Az oldaldobozoknál még rosszabb a helyzet. Ez a fröccsöntött doboz nagyon gyakran igen rossz minőségű anyagból van - az én motoromon lévő is ilyen; a legkisebb nyomásra vagy ütésre is szilánkosan törik. Meg is van vetemedve elég rendesen, és a megmunkálása is elég gyatra (mint az szocialista gyártmányoknál gyakran lenni szokott). Az előbb említett túlcsorduló benzin ha lecsöpög a tankról, pont ezekre a dobozokra csöpög, s mint a guminál, bizonnyal itt sem tesz jót az anyagnak. Ha a benzincsap ereszt, onnan is ide csöpög a benzin - az én motoromnál is így volt ez, mint ez alább látható lesz. A legnagyobb gondot azonban egy konstrukciós hiba okozza. A Verhovinák korábbi típusai pedálosak voltak; a Verhovina 6-osba szereltek először berúgókaros blokkot. A mérnökök a blokkon csak minimálisan változtattak, lényegében csak elhagyták a jobb oldali pedált, és a bal oldali pedál helyére tettek egy behajtható berúgókart, amit lenyomás (berúgás) után egy laprúgó visszaállít alaphelyzetbe. (A Verhovinát tehát előre kell berúgni, ellentétben a legtöbb más motorral.) Ha berúgásnál lecsúszik a lábunk a berúgókarról, a kar visszacsapódik, közben a lendülettől a taposó része is visszalendül - és beszakítja vagy egyszerűen lerúgja a helyéről a légszűrő dobozát.

Az alábbi képen jól látszik mindez. A felirat alatti sérülés a berúgókartól származik. A dogoz első sarkára csöpögött a benzincsapból a benzin - ott teljesen szét van törve, hiányzik belőle egy darab.  A tetején látszik, hogy meg is van vetemedve, és meg is van repedezve az egész. A jobb oldalán talán valaha megolvasztgatták és így próbálták eltüntetni a repedéseket.

Ez a másik doboz; itt még rosszabb a helyzet.

Ezeket a dobozokat már nem érdemes javítgatni. S mivel újat szerezni csaknem lehetetlen, elhatároztam, hogy újat csinálok helyettük. Van valami csekélyke tapasztalatom műanyaggyártás területén, s bízva abban, hogy semmi sem lehetetlen, gondolkodni kezdtem, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni.

Hosszú volna leírni mindenféle eljárást és hogy mit miért kell kizárni, a lényeg az, hogy otthoni körülmények között, egy-két alkatrész legyártására a műgyanták jelenthetnek nem-méregdrága megoldást. Egészen pontosan az poliésztergyanták mellett döntöttem, mert lehet ugyan, hogy valamivel több gond van velük, de fele annyiba kerülnek, mint az epoxigyanták.

Az anyagot beszereztem hozzá, de először mintát kell készítenem, aminek a segítségével legyárthatom a dobozt. Mivel mindkét dobozom siralmas állapotban van, alighanem gipszből lenyomatot készítek róluk, amit aztán addig farigcsálok, amíg elfogadható mintát tudok készíteni róla. Valószínűleg több lépcsőben zajlik majd a dolog - ez majd kiderül. Egyelőre várom, hogy legyen egy kis szabadidőm, hogy hozzákezdhessek.

Tehát folyt. köv.