Előre tudtam (s talán írtam is róla), hogy a nyáron és ősszel nem sok időm lesz a motorral foglalkozni. Költözés, házfelújítás, gyerekeknek óvoda, asszonynak új munkahely, stb., stb. Mindez úgy, hogy semmi, de szó szerint semmi nem ment simán. Hogy ki tudjuk fizetni a házat, CSOKot (a Szocpol új neve) akartunk igényelni, egy hónapig tartott míg minden papírt beszereztünk - aztán két hónapig kellett újabb és újabb papírokat előkerítenünk és pótlólag beadnunk (nem egyszerre kérték az összeset, hanem hetente egyet-kettőt) - s végül egy mondvacsinált indokkal elutasítottak (aztán fellebbeztünk és újra elutasítottak). Emellett futott a banki hitel ügye, ami lényegében a CSOK elutasítása után indult volna el - de még akkor sem indult el, mert kedves eladóink tizennyolc évvel ezelőtt hozzátoldottak a házhoz s ezt azóta sem papírozták le, tehát akkor rájuk vártunk hetekig-hónapokig (közben kedves eladóink nem akarták elfogadni, hogy ezt nekik el kell intézni, s nem akarták megérteni, hogy mi, pontosabban ők, csak akkor kapnak pénzt a banktól, ha a ház tervrajzainak ügye elintéződik). És sorolhatnám még sokáig - mi már eladtuk a lakásunkat, ki kellett költöznünk, de a szarakodás miatt az új házunkat még nem tudtuk kifizetni, tehát még nem költözhettünk be. És beköltözés után sem lett sokkal jobb a helyzet: a házban minden vagy elromlott, vagy nem is működött rendesen soha, vagy el fog romlani és cserélni kell - a mesterek nem jönnek, vagy jönnek de lassan és szarul dolgoznak és szó szerint a dupláját kérik a (szarul) elvégzett munkáért az előre megbeszélt összegnek. Amerikai vígjátékokban szokott ez így történni; ott sem igazán vicces, de az életben meg rohadtul bosszantó. Amit csak tudtam magam csináltam meg, s ha nem is lett tökéletes az eredmény, de a tapasztalat szerint a mesterek sem csinálták volna meg jobban, csak sokkal-sokkal drágábban. Így viszont időm és energiám nem maradt semmire, s mivel a "munkahelyi munkámban" jelentős lemaradást halmoztam föl, nem is lesz még jó ideig.
Ezért van tehát, hogy vagy fél éve nem írtam semmit ide a blogra.
Annyit szeretnék tehát most mondani, hogy nem halt meg az oldal, csak az előre látott nehézségeket jócskán alábecsültem; sajnos napjainkban a magyarok földjén minden sokkal nehezebben megy, mint a legpesszimistább elképzelések alapján gondolná az ember.
Amit motor-témában tervezek (amikor majd időm engedi):
Elég messze költöztem a munkahelyemtől s a belvároson keresztül kell bejárnom. Jelenleg biciklivel járok, s tapasztalom, hogy milyen életveszélyes a közlekedés. Be kellett látnom, hogy a Verhovina tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a mai belvárosi forgalomban közlekedjünk vele nap mint nap. Ebből két dolog következik. Nem a Verhovinával fogok munkába járni, hanem marad a bicikli, s ha majd pénztárcám engedi, veszek egy robogót. A Verhovina így tehát megmarad hobbijárműnek, s bár célom, hogy használható gépet csináljak belőle, de nem a munkába járásra való alkalmasság lesz a fő (s jelen esetben úgyis elérhetetlen) cél.
Tehát: folyt. köv.
