Levettem a karburátort tisztítás céljából, s volt még egy kis szöszmötölni való időm - a kíváncsiságtól vezérelve levettem a hengert is. Hiszen a karburátor után már csak a kipufogót kellett kicsavarozni, meg a hengertőcsavarokat, meg a hengerfejet a vázról...
Amikor megvettem a motort, kipróbáltam, és úgy éreztem, elég jó erőben van. Ha kettesbe átvált az ember, minden kiderül - ha kopott a henger, csak küszködik a motor, nehezen vagy egyáltalán nem bír felpörögni. De ez a motor felpörgött, gyorsult, persze nem szaggatta az aszfaltot, de azt gondoltam, frissen felújított állapotú lehet a motor.
Szóval leszedtem a hengert, és ezt találtam:
Ennek a dugattyúnak bizony elég kormos az oldala. Vagyis el van kopva a henger is, dugattyú is, hiszen ha nem lenne kopott, nem tudott volna bekormozódni, nem lévén a koromnak elég hely. A hengeren is látszik, a felső pereme alatt, hogy meddig koptatták ki a gyűrűk - kitapintani még nem lehet, de látni már igen.
A főtengelyt is megvizsgáltam; azt olyan állapotúnak találtam, mint amilyennek korábban, csak hallás után tippeltem: már egy kicsit érezni, hogy kotyog, de még csak alig-alig, tehát még használható, még nem érett meg a cserére.
A hengert viszont fúrni kell, ez a rossz hír. De ha másként nézzük, ez jó hír is lehet. Mert ezek szerint rosszul emlékeztem arra, hogy milyen erő van egy Verhovinában, s az általam saccoltnál jóval erősebb motor ez.
