Valamilyen megmagyarázhatatlan kapcsolat van a Verhovinák és a tyúkólak között. (Megjegyzés: amikor Verhovinákról beszélek, oda értem a Rigákat is, hiszen a két motor csaknem megegyezik, s minden az egyikre vonatkozó megjegyzés a másikra is igaz.) A legtöbb felújított és újra használatba helyezett Verhovina a tyúkólból került elő, s csak ritkábban pincékből, padlásokból, s igen ritkán garázsok mélyéről. Ez első hallásra furcsának tűnik, pedig egészen kézenfekvő, hogy miért a tyúkólakban lettek elhelyezve ezek a motorok.

A Verhovinákat a hatvanas évek második felében, hetvenes években és a nyolcvanas évek elején gyártották. A motorok ekkoriban népszerű közlekedési eszközök voltak. Az autókat nem mindenki engedhette meg magának, s akinek volt is rá pénze, az sem juthatott hozzá könnyen, mivel akkoriban a Wartburgokat, Trabantokat és Ladákat kiutalták, s évekig kellett várni rájuk. A használt autók piaca elenyésző volt, s egy-egy jobb állapotban lévő használt autó drágább volt mint az új (emelte az árát, hogy nem kellett tíz évig várni rá). A motorokkal akkoriban tehát még ténylegesen közlekedtek az emberek, és nem hobbi célból tartották őket mint manapság. Jellegzetes megoldás volt akkoriban az oldalkocsis motorkerékpár, amin már három személy is utazhatott egyszerre.

A kismotorok olcsó, egyszerű megoldást kínáltak a városi, falvak közötti egyszemélyes közlekedésre. Sem megvételük sem üzemben tartásuk nem került sokba, bukósisak sem kellett hozzájuk (a kilencvenes évek közepéig) és a jogosítvány meglétét sem ellenőrizték gyakran akkoriban.

A Rigák és Verhovinák ugyanakkor nem tartoztak a különösebben megbízható motorok közé. Legendák élnek még a mai napig is arról, hogy milyen rossz minőségű és kiszámíthatatlan gépek voltak ezek - s ha a legendák műfajukból adódóan rengeteg túlzást tartalmaznak is, van némi valóságalapjuk.

Az ilyen-olyan okok miatt használaton kívülivé vált motorokat el kellett helyezni valahol. Mivel autója nem volt mindenkinek, garázs sem állt minden ház udvarán. A tyúkól viszont nagyon is hétköznapi dolog volt akkoriban. A Kádár-korszakra jellemző "háztáji gazdaságok" kora volt ez; az emberek tyúkokat, libát, kacsát esetleg sertést tartottak otthon (egy-két évtizeddel korábban ez tilos volt), saját célra vagy leadásra tartották. S a motorokat, hogy ne ázzanak, betolták egy olyan helyiségbe, ahol tető alatt voltak és nem voltak útban.

Pontosításképpen azért le kell írni, hogy valójában nem magában a tyúkólban álltak ezek a motorok, tehát nem abban a kis ólban, ahová a tyúkokat estére bezárták, hanem az előttük lévő fedett részben, ahol az itató-etető tálak álltak.